Lementünk Zoli elé a lenfonógyári megállóba, amikor jött haza az első részből, mert vettünk anyukámnak virágot és ha a szokásos időben mentünk volna félő lett volna, hogy összefutunk anyukámmal és akkor ugrik a meglepetés. :) Zoli vett két évelő szegfűnek tűnő virágot az erkélyre.
Délután volt itt anyukám.
Miután anyukám elment, Petrával kimentünk sétálni az utcába.
Este Zoli hamarabb jött egy vonattal, mert bevitték a vonatát és így elérte a korábbit.
Mesélte, hogy tanulójával ma a vonali végrehajtási utasításról beszélgettek. Délután igazán már semmiről, mert Zoli fáradt volt.
Este telefonált az albérlőnk veje, hogy megtalálta a csőgörényt, de nem tudta vele megoldani a dugulási problémát. Zoli mondta honnan próbálkozzon. Mondta még telefonálni fog. Végül Zoli hívta vissza és miután újból eredménytelen választ kapott a 19:05-ös hévvel beutazott. Mesélte, hogy 20:02-kor lépett be a lakásba és 20:18-kor ki és a probléma már nem volt probléma többé. Majdnem elérte a 20:35-kor induló hévet, de egy félre értés miatt nem.
A sztori a következő: Zoli telefonált a Batthány térre, hogy ki lesz a vezetője a 20:35-ös induló vonatnak, a Tasi Sanyi. 20:37-kor, amikor a villamos már majdnem megállt a budai hídfőnél felhívta a Sanyit, hogy várja már meg a hévvel, természetesen Sanyi mondta, hogy rendben. Zoli leszállt a villamosról, futott le a hév megállóba, de hév nem volt sehol, utas meg nem volt a peronon. Sanyi visszahívta, hogy fent van e a vonaton, sikerült e az akció, de Zoli mondta, hogy Ő a megállóban van. Kiderült, hogy pont volt egy szaladó utas aki veszettül integetet és felszállt a hévre és a Sanyi azt hitte, hogy a Zoli az.
Így Zoli csak a 20:50-es hévvel jött haza.
Itthon Petrát egyedül fürdettem, majd rendesen elaludt, ahogy szokott. Zoli miután hazaért még fürdött és aztán elaludtunk.
